F Egy szalámis szendvicsen bukott le a százmillió dolláros gyémántrablás! Mutatjuk a részleteket: - Magyarhirado

Egy szalámis szendvicsen bukott le a százmillió dolláros gyémántrablás! Mutatjuk a részleteket:

Egy szalámis szendvicsen bukott le a százmillió dolláros gyémántrablás! Mutatjuk a részleteket:



Ismerősen hangzik a történet, amiben egy óriási rablást kitervelő fickó felbérel pár, speciális képességekkel rendelkező embert, hogy végrehajtsák az akciót egy szuperbiztonságos széf ellen, aminek a máshol felépített pontos másán gyakorolták az utolsó mozdulatig a rablást?  Nem, nem a 2001-es Ocean's Eleven című filmről van szó, hanem a 2003-as antwerpeni gyémántrablásról, amiben egy ötfős banda a lehetetlent végrehajtva rámolta ki a Antwerpen gyémántnegyedének legbiztonságosabb széfjét. 


De nem is ez a legmeglepőbb a sztoriban, és még csak az sem, hogy eddig nem készült film a dologról,  hanem hogy a bandát egy szalámis szendvics alapján csukták rács mögé.  De ne szaladjunk ennyire előre. QP | Quality Placement  Történetünk 2001 nyarán kezdődik Antwerpenben, ahol a megélhetési tolvaj és gyémántdíler Leonardo Notarbartolo folytatta üzleteinek egy részét. Az olasz Notarbartolo itt találkozott egy zsidó üzletemberrel, aki felbérelte egy elég jól hangzó melóra: százezer euróért mondja meg a Diamond Center feltörhetetlennek hitt széfjéről, hogy feltörhetetlen-e.  

Notarbartolo a kérdés pillanatában tudta a választ, hiszen ő maga is ebben a széfben tárolta két seftelés között a megszerzett gyémántokat és ékszereket, de hát százezer euróért hajlandó volt egy tollba rejtett minikamerával pár képet készíteni titokban a széfben, hogy aztán közölje megbízójával, hogy a munka, amire valóban felbérelné, lehetetlen. Nem nehéz józan ésszel belátni, hogy Notarbartolo nem hazudott. Az antwerpeni gyémántnegyed minden bejáratát talajba süllyeszthető forgalomkorlátozó oszlopok és golyóálló üveg mögött várakozó fegyveres őrök védik, ha rajtuk múlik, se ki, se be nem jut arra nem érdemes ember. 


A negyed szinte minden négyzetcentiméterét a rendőrséghez bekötött térfigyelő kamerák pásztázzák. És ez még csak az utca.  A Diamond Centerben jött csak a java. Az épület külön biztonsági személyzetet alkalmazott, akik a bejáratnál mindenkit ellenőriztek – Notarbartolo az egyik emeleten bérelt egy kis irodát, a széfben pedig fiókokat, így gyakori vendég volt állandó bejárással –, a föld alatt két szinttel található széfhez csak úgy nem nagyon lehetett elkóborolni.  A széfet egy egy háromtonnás ajtó védte, ami önmagában hatszintes védelmet jelentett. Egy négyjegyű számkóddal lehetett nyitni, a 0-tól 99-ig terjedő négyjegyű kombináció százmillió lehetséges kódot jelentett. Az edzett acélból készült ajtó 12 óra folyamatos fúrásnak is ellenállt volna, de a fúrófej bevetése után azonnal működésbe lépett volna a rezgésérzékelőre kötött riasztó.  Az ajtó zárószerkezete zárt állapotban egy mágneses teret hozott létre, ha ez megszakadt, az is egyből riasztott, és csak egy négyjegyű kód megadásával lehetett kikapcsolni. És akkor még ott volt maga a kulcs, ami egy 30 centis, lényegében lemásolhatatlan egyedi darab volt.  


Ha esetleg valaki ezeken sikerrel túljutott, akkor még mindig csak egy üres teremben találta magát csomó kisebb szekrénykével a falon. A széfen belüli kamerák hőt, mozgást és fényt is érzékeltek, és nyilván egyből riasztottak, bármi furcsát tapasztaltak. A széfen belüli fiókok pedig önmagukban egy 17 576 kombinációt rejtő zárral voltak csak nyithatók.

Forrás: index.hu
loading...